A nevét és mindenét elhagyó Tűzliliom királyfi


Egy nyári napon, amikor a rettentő hőségben felébredt a Tűzliliom királyfi, különös érzés kerítette hatalmába. Valamit nagyon hiányolt, valamit meg kellett keresnie, de azt, hogy mit, még ő maga sem tudta.
Felöltözött és körbejárta hatalmas szobáját. Nagyokat sóhajtott, mélyeket hümmögött.
Bement minden egyes szobába, de azokban is minden a helyén volt, nem változott semmi, nem volt bennük semmi új.
Délutánra bejárta kastélyának minden zegzugát, de még mindig nem tudta, hogy mit is keres. Kiment liliomos kertjébe, leült legkedvesebb padjára. Liliomai rendkívül boldogak voltak attól, hogy a királyfit láthatták, csak úgy csillogtak a késő délutáni napsütésben. A Tűzliliom királyfi azonban ügyet sem vetett rájuk, csak azon járt a kis feje, hogy mi az, amit meg kell találnia, mi az, ami hiányzik.
19 nap és 19 éjszaka ült a padján, a virágai teljesen kitikkadtak, ő maga nem evett, nem ivott, nem aludt.
A 20. napra virradó reggel azonban rájött, hogy mi a baj, rájött, hogy mit keres, rájött, hogy mi hiányzik neki.  
Hívatott embereket az erdője mellett lévő faluból, várát leromboltatta, erdejét kivágatta, liliomait elföldeltette.
Összes vagyonát szétosztotta a szegények között, szép királyfi ruháját elégette, koronáját a tengerbe vetette.

Nem leszek többé Tűzliliom királyfi, mondta, s hátat fordított lerombolt várának, kivágott erdejének, eltemetett virágoskertjének.

Nem tudta hová mehetne, ezért elindult a szél irányába. Nem volt semmije sem, fáradt volt és alázatos, éhes volt és vágyakozó.

603 napig csak ment, amikor betévedt egy apró városba. Földút vezette oda és lepkék szárnyai. Az egyik udvarban meglátott egy éppen fehér ruhában teregető lányt. Elámult nagyon a nevét és mindenét elhagyó Tűzliliom királyfi, nem tudott szólni semmit, csak odalépett a kerítéshez.
A fehér ruhában teregető lány halkan énekelgetett, a nevét és mindenét elhagyó Tűzliliom királyfi pedig nem tudta levenni róla szép szemeit.
Ekkor vette észre a fehér ruhában teregető lány a kopottan is elbűvölő királyfit.

Éppen vasárnap volt.

Nem vagy éhes? kérdezte a fehér ruhában teregető lány kedvesen, majd megfogta a királyfi kezét, bevezette a tiszta házba, adott neki ebédet.
A nevét és mindenét elhagyó Tűzliliom királyfi pedig megebédelt, aztán ott is maradt.